2012. november 20., kedd

It's about time

Bejegyezte: *indiecindie dátum: 13:40
Attól azért nem kell tartani h gasztrobloggá változik a blog, de gondoltam elbüszkélkedek vele, hogy mostanság egyre kevésbé sajnálom az időt egy olyan tevékenységre, ami korábban untatott, és semmi késztetést nem éreztem rá. Igen, a sütés-főzésre gondolok:) Na persze, nem kell arra gondolni, hogy mittudomén milyen bonyolult, kulináris különlegességnek számító kajákat csináltam, de nálam az is nagy szó, hogy elkészítettem életem első rakott krumpliját (igaz segítséggel:)), többször csináltam már carbonara spagettit vagy pl ma életemben először megpróbálkoztam a palacsintával. Aki ismer, az tudja, hogy ez olyan mintha nem is magamról beszélnék, szóval bizonyítékot is szolgáltatok majd képek formájában, mert úgysem fogja elhinni senki:D Alapvetően amúgy ha már kajáról van szó, akkor azt kell tudni, hogy heti egyszer, általában vasárnap csinálunk egy nagybevásárlást vagy az asdában, vagy a sainsbury-iceland kombóban. nagyjából megveszünk minden hidegkaját, felvágottat, sajtot, kenyeret, salátát a szendvicshez, lekvárt, mogyoróvajat (nyamii:)), meg szörpit, kávét iesmit:) na meg ien fagyasztott cuccokat, mer az mindig jó ha van tartalékban:) pl. krisztiánnak garnélarákocskákat, ami ritka gusztustalan, de ha ez kell neki hát ok:D csupa olyan dologért van megőrülve ami szerintem, hát, a legkevésbé sem inycsiklandozó, mint pl. a másik kedvence a szusi is -.- valszeg csak akkor enném meg őket ha egy vagon pénzt adnának érte. Azért ált. beficcen vmi nasi is, mondjuk egy 22 kischipsből álló nagy multipack chips...igen, még mindig chipsmániás vagyok, javíthatatlanul azt hiszem:D mondjuk itt a chips azt kell h mondjam nem oan jó mint otthon. jó, ok, a hagymás-sajtos az elég jó, meg bevallom megtaláltam a szépségét az itteniek által imádott sós-ecetesnek is, de azért mégsem oan mint a jó kis otthoni pikáns paprikás lays, vagy a hagymás-tejfölös chio...mmmm... na meg a cheesecake, az vmi isteni, 2 éve mióta először ettem málnás tescos sajtottortát itt londonban, azóta epedve vártam hogy újra befalhassak egyet együltő helyemben, szóval azért legalább kéthetente azt is kell venni:) amúgy a kajaárak nagyon korrektek ezekben a szupermarketekben, nagyjából hasonló áron vásárlunk mindent, persze van ami drágább sokkal, pl az alkoholok, viszont rengeteg dolog van ami nevetségesen olcsó, ahhoz képest viszont nagyon finom. Pl. itt van az asdás ketchup, ami ugyan most már megdrágult 18 p-ről 24-re, azért még így is durva h átszámítva kb 90 ft:DDD és nagyon finom:) és még sorolhatnám. jah, meg felfedeztük a porridge-ot is, eléggé rákattantunk egy-két hete, most kezd kicsit alábbhagyni a lelkesedés. alapvetően a tejbedarára hasonlít, azzal a különbséggel h zabpehelyből készíti az ember, még pedig úgy h zabpelyhet tejjel felmelegít a mikróban, addig ami a tej már éppencsak nem fut ki, ezt megismétli kb 1-2-szer, rak bele kis lekvárt, mézet vagy gyümölcsöt, ki-hogy szereti és ennyi:) na akkor jöjjenek is a képek:)

legújabb specialitásom: tükörtojásos kenyér:D állati fincsi csak kicsit problémás a fogyasztása (=úgy nézek ki utána mint egy disznó)

na ez a kaja amire csak a nyálunkat csorgattuk vhol a london eye környékén, eper csokiban, uhhh

ezt sem próbáltuk még ki, de eljön majd annak is az ideje. még az is lehet h énis megkóstolom:O

mogyoróvajas kenyér banánnal, isteni:)

i <3 sajttorta

félévesekvagyunk-sörözés-pizzázás:)

mindig csak a szusi -.-

ugyan nem sok látszódik belőle de ez akar lenni a porridge kis jam darabkákkal

készül a carbonara:)

rakott krumpli


és a mai remekem, palacsinta, ami egyébként jól sikerült, pedig tej nélkül csináltam h az egyik kedves laktózérzékeny lakótársunk, ildi is ehessen belőle:)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Dugjuk be valami újba az ujjunk! Copyright © 2012 Design by Antonia Sundrani Vinte e poucos